SzomatoDráma

A SzomatoDráma legfontosabb ,,eszköze” az, Intuíció, ami híd a tudattalan és a tudatos között. Segít olyan belső tartalmakat, összefüggéseket és üzeneteket felszínre hozni, amelyek máshogy talán elérhetetlenek lennének.

Az intuíció az a belső iránytű, amely a test és a lélek finom jelzéseit összekapcsolja. A SzomatoDrámában az intuíció nem valami misztikus képesség, hanem egy természetes emberi adottság, amelyet mindannyian használunk – csak sokan elfelejtettük meghallani. A játék során ez az érzékelés újraéled, és segít, hogy meghalld a tested „nyelvét”.

A főszereplő intuitív módon választja, hogy ki képviselje a különböző testrészeket, szerveket, érzéseket. Itt nem logikai döntés születik, hanem egyfajta megérzés.

A szereplők ( testrészek, szervek, érzések) nem tudományos szempontból szólalnak meg, hanem intuíciójára hagyatkozva, megérzéseik alapján mondják ki, hogy mit éreznek, mit szeretnének, mire van szükségük.

A SzomatoDráma különlegessége éppen abban rejlik, hogy nem az elmére, hanem a belső érzésekre, testérzetekre és spontán megnyilvánulásokra épít. Ezáltal olyan felismerések születnek, amelyek mélyebb szinten hatnak, mint a puszta gondolkodás. Az intuíció segít abban, hogy a résztvevő összekapcsolódjon önmagával, és rálásson arra, mi zajlik benne tudattalanul.

A főszereplő ezután a saját testérzeteire, belső képeire, spontán felmerülő emlékeire vagy érzéseire figyel. Ezek gyakran az intuíció szintjén jelennek meg.

A vezető szintén intuitív érzékenységgel segíti a folyamatot, kérdésekkel, javaslatokkal támogatja a kibontakozó játékot.

A SzomatoDráma vezető feladata, hogy biztonságos, ítélkezésmentes teret tartson, ahol a résztvevők megengedhetik maguknak, hogy az intuíciójuk vezesse őket. A folyamat nem a „jó” vagy „rossz” válaszokról szól, hanem arról, hogy mi igaz ebben a pillanatban a test és a lélek számára. Ez az őszinte jelenlét teszi a SzomatoDrámát olyan mélyen gyógyító élménnyé.